Szia! John W. Gray vagyok, és ez az én Harry Potteres oldalam. Fejlesztés alatt...

2010. július 5., hétfő

Stefié a poszt!

Mivel Sue visszalépett, ezért Stefani (Regina) nevű versenyzőnk győzött!
Hamarosan megkapja a címét.

2010. június 18., péntek

GSC-1. forduló

Megváltoznak a szabályok. Három forduló lesz, mindegyik végén kiírok egy szavazást, az első helyezet 2, az második helyezet 1 pontot kap. Aki három forduló alatt több pontot szerez, az nyeri a társszerkesztő címet.

Az első fordulóban egy történetet kell kitalálnotok. Ezt le kell írnotok 5-10 mondatban összefoglalva PÁRBESZÉDEK NÉLKÜL.

Határidő: Június 28.

2010. június 13., vasárnap

Gray Story Competition (GSC)-nevezés

A John doboza egyszemélyes Harry Potter fanfiction oldal egy kétfordulós sorozatpályázatot hirdet.
Nevezés: Kommentben, ennél a bejegyzésnél. Mindeki korlátlan számú történettel indulhat.
1. forduló: szavazásban dönthetnek az olvasók. A szavazás valószínüleg csoportban fog történni
2. forduló: John W. Gray választ a győztesek közül.

2010. június 7., hétfő

Kviddicstábor ep. 2-Első nap a táborban

A gyülekezőn a tábor vezetője, Viktor Krum mondott beszédet az ifjú tehetségekről, majd a kviddicsoktatók jöttek elő, hogy ismertessék a csapatokat. Mint kiderült, mindent suliból egy diák került egy csapatba. Steve Mrs. Wood csapatába került. Mrs. Wood egy ifjú kviddicsjátékos volt a brit ligában, erőteljes skót akcentussal beszélt, és a tábor okatatóinak kék kviddicstalárját viselte.
-Kövessetek!-mondta a csapatnak. A diákok követték Mrs. Woodot ki a házak közül, míg egy kviddicspályához nem értek. A pálya mellet ez ált:
Kviddicstábor 2010 Dél-Anglia
4. számú edzőpálya
Steve körbenézett a diákokon. Mindenki különféle színekben pompázó kviddicstalárt hotdott. Sokan az iskolai csapatuk színeiben pompáztak, a roxfortos diák kékben volt. Csak Steve talárján szerepelt az iskolája neve. Ez persze érthető, hisz Steve természetesen játszott az Észak-Amerikai Ifjúsági Kviddicskupában*.
-Ezek a tábor térképei-mondta Mrs. Wood. Mindenkinek átnyújtott egy térképet, ami a tábort ábrázolta. Odalt a tábort a hét edzőpálya vette körül, blül volt a stadion északon, a stadion bejáratánál a gyülekező helye, a stadiontól délre pedig a házak, továbbá az étkező, egy színpad, és két úszómedence.-És ezek a napirendek.-ezeket is kiosztotta. A napirenden ez állt:
7-9:30 Reggeli
10-12 Edzés
1-2 Ebéd
3-6 Edzés
6:30-9 Vacsora
Este: koncertek, szabadidő
Az étkezéseken a diákok az ételt a jelzett időpontok között vehetik át, de a jelzett időpont után is az ebédlőben maradhatnak elfogyasztani azt.
Vasárnap nincs edzés.
Steve elolvasta a napirendet.
-Most mutatkozzatok be!-mondta Mrs. Wood.
-Én Steve Washington vagyok, és a Marlinerből jöttem-kezdte Steve.
-Én Hans Zentl vagyok, és az Achmanból jöttem.
-Jacqueline Lamout, Beuxbatons.
-George Potter, Roxfort.
-Én lenni Cristiano Ronaldo á Sántiágóból.
*******************************
A csapat tagjai megbeszélték, hogy ebéd után együtt lesznek, hogy megismerkedjenek. Így hát Steve a medence partjára ment, ahova a találkozót megbeszélték. Már mindenki ott volt, kivéve Ronaldot. A brazil fiút csak az edzésen látták újra.
-Meséljetek magatokról!-mondta George.
-Hát mit is mondhatnék...-kezdett bele Steve-Szeretek kvidicsezni, varázsolni és a barátaimmal lenni. És te?
-Hát, valamiért én is úgy érzek, mint Te. És Ti?-a brit fiú krédését a többiek felé irányította.
-Már mindent elmodtatok, fiúk-mondta Jacqueline.
És ez így folytatódott egészen az edzés kezdetéig. Steve és a többiek futva mentek oda, de szerencsére Mrs. Wood még nem volt ott. Ellentétben Ronaldóval.
-Cristiano, miért nem voltál ott az ismerkedésnél délután?-esett neki George.
-Én lenni á bárátáimmál.-felelt Ronaldo.-Mért báj áz?
-Most komolyan?-vágott vissza Steve.
-Én nem érteni, hogy mi á báj.
-Az, hogy egy csapat vagyunk, így ismernünk kell egymást.-magyarázta George.
-Jáááá!-a brazil fiú arcán megvetés tükröződött.-Én nem szeretni lenni veletek.
-De mért nem? Hidd el, igazán jól éreztük magnkat együtt.-Jacqueline kivörösödött arcal üvöltött rá Ronaldóra.
-De én nem ákárni lenni nem bárátokkál! Ázt sem tudom, hogy ti nem lenni sárvérűek.
-Aha, értem.-Jacqueline benyúlt a kviddicstalár zsebébe. Ám ekkor megérkezett Mrs. Wood és elkezdődött az edzés. Az edzésen mindenki komor hangulatban volt, és ez a komorság csak az esti koncerten oldódott fel.

Folytatjuk


* A legtöbb varázslósuliban nincsenek házak, így nem tudnak a Roxforthoz hasonló belső bajnokságot szervezni. Európában általában úgy oldják meg ezt, hogy a diákok maguk alakítanak csapatokat, amiket maguk neveznek el. Mivel azonban az USÁban és Kanadában összesen 5 varázslóiskola üzemel, így közös bajnokságokat azoktak szervezni.

2010. június 5., szombat

Kviddicstábor 1. epizód-A kezdetek

Steve felszállt a buszra. Az előtte várakozó német srác megkérdezte a barátjától:-Wie ghet's?-Aztán feltűntek Steve barátai is.-Heló, hogy vagy?-kérdezte legjobb barátjától, Johntól.-Kösz, jól. És te?-válaszolt a fiú.-Én is.-jött a felelet. Ekkor felszálltak a buszra. A buszon nem történ semmi említésre méltó, Steve, John, és James a nyár eddigi részéről beszélgettek. Steve magas, vékony, szőke hajú fiú volt, hajtó, John magas, megtermett, fekete hajú terelő, míg James alacsony, törékeny alkatú barna hajú fogó. A sulijukból, a Marlinerből hét ember jött (egy csapatnyi), és hét iskolából (a brit Roxfortból, a francia Beuxbatonsból, az északon fekvő Durmstrang, a német Achmanból, a brazil Santiagóbol (eredetileg Kubát hívták, de ők nem akartak eljönni), a spanyol Jantarióból és az amerikai Marlinerből).
A busz megérkezett a Kviddicstábor helyszínére. Amikor kiszálltak, minden suli kapott egy-egy faházat, ahol lakhattak. A Marlineresek házában egy három fős szoba, és egy négy fős szoba volt. Stevék a négy fősbe kerültek, egy 13 éves, Andy társaságában. Miután kipakoltak, elindultak a gyülekezőre.

Folytatjuk...